A hagyományos kínai orvoslás tekintélyes, több évezredes múltra tekint vissza.
Ennek oka a keleti filozófiában keresendő, ugyanis a gyógyítás, azokon a régi tanításokon és tapasztalatokon alapul, amelyek legfőképpen a taoizmusnak, a buddhizmusnak és a sajátos kínai hitvilágnak köszönhetőek.
A taoizmusból eredő jin és jang elmélete, ami az egész világban nagy ismertségre tett szert. Lényege az orvoslás szempontjából abban áll, hogy megtestesít egyfajta egyensúlyt, ami a szervezet egészséges működéséhez elengedhetetlen. Ez egyfajta absztrakció, ami megpróbálja leírni az egészségesség mibenlétét, valamint támpontot ad, hogy hová kell visszatérni, ha betegségről, abnormális működésről van szó.
A sajátos hitvilág további fontos alapeleme a ,,csí”. Ennek jelentése leginkább az életfolyamban ragadható meg. Ez egy sajátos életerőt jelent, amely áthatja az élőlényeket és áramol bennük. Az áramlásnak csakúgy, mint a jin és jang egyensúlyának, megvan a kívánatos állapota. Ez szintén kapaszkodóul szolgál ahhoz, hogy a gyógyító megfelelően tudja kezelni a betegét. A csí különböző csatornákon, ,,meridiánokon” keresztül áramol a testben és a világegyetemben egyaránt. Előbbi csatornákból 12 jelentősebbet különböztetnek meg. Amellett, hogy a ez a szám a teljesség általános szimbóluma, bizonyos főbb szerveket, testtájékokat is jelöl úgy, mint: tüdő, vastagbél, gyomor, lép, szív, vékonybél, húgyhólyag, vese, szívburok, hármas melegítő, epehólyag, máj.
A hagyományos kínai orvoslás két fontos eleme a gyógynövények hasznosítása, valamint az akupresszúra és az akupunktúra.
A gyógynövény-terápia célja, hogy megerősítse a szervek működését, ezáltal biztosítva az egészség helyreállítását. Ebben a távol-keleti térség növényeinek hatóanyagtartalma, illetve ezek kombinációja játszik szerepet. Természetesen minden gyógynövénynek megvan a saját alkalmazási területe, célja a gyógyításban. Régen, amikor még a kémiai összetételt – megfelelő műszer híján – nem tudták vizsgálni, választásukat az adott növény illatára és sajátságos energia-vibrációjára alapozták. Így rengeteg felgyülemlett tapasztalat összegeződött az évszázadok során és konvertálódott beváló, hasznos receptekké.
Az akupunktúra és az akupresszúra között a különbség csupán árnyalatnyi. Míg az előbbinél a test különböző pontjait speciálisan erre kiképzett tűkkel stimulálják, addig utóbbinál erre az orvos ujjai szolgálnak. Mindkét eljárás során a lényeg ugyanaz: helyreállítani a jin és jang egyensúlyát, hogy az életerőt jelentő csí akadálytalanul áramolhasson. A kezelés során az orvos stimulálja akár a meridiánok több száz pontját, ezáltal enyhítve a páciens fájdalmát. Mára az eljárást a műtétek előtti altatásban is használják sok helyen. A nyugati orvosok tiszteletét is kivívta már ez az eljárás, mikor egy fájdalmas műtétet hajtottak végre egy teljesen magánál lévő és beszámítható betegen, akit pusztán a megfelelő akupunktúrás kezelés óvott meg a műtéttel járó fájdalomtól. A hatékonyságot a stimuláció idegrendszerre gyakorolt hatásában és az előidézett fájdalomcsillapító kémiai folyamatokban érhetjük tetten.
Ennek ismeretében tehát, a hagyományos kínai orvoslás egy nagy tapasztalattal bíró, hatékony gyógymódot jelent számtalan betegségre, kellemetlen fájdalomra. A medicina lényege a szemlélet, amely egységes egészként szemléli az emberi testet és a maga összefüggéseiben vizsgálja, annak érdekében, hogy a fájdalom csillapításával, a betegség elmulasztásával helyreállítsa az egyensúlyt – lényegében az egészséget. Erre nyújt kiváló lehetőséget Dr. Weiya Teng, aki a fentebb említett módszerek segítségével, szakszerűen birkózik meg különféle betegségekkel: a gyermekkori agyparalízistől, a nőgyógyászati betegségeken át, a hormonális betegségekig.
